Hölgy dínóval

Nézegetem a neten a madridi divathéten felvonultatott kollekciókat. Vajon miben kell(ene) tavaszra a gyerekért rohannom az iskolába, ha trendi anyuka vagyok? Mit vegyek fel házi túró vásárlásra a piacra? Miben vonuljak végig a metró peronon?

Értem én, hogy a divat fontos. Még azt is felfogom, hogy a divathetek világa csak irányokat mutat. Amelyek mentén ugye, én majd a saját pénztárcámhoz és igényeimhez alakítva megalkotom-beszerzem-kitalálom a saját ruhatáramat.

Nade azért... Bár a fülemben cseng nagyfiam nevetős hangja „édesanyám, te ne szóljál, te őskövület vagy” és arra is tisztán emlékszem, hogy születésem tájékán még éltek az utolsó dinoszauruszok, szóval, elismerek én mindent, nade azért..

Depressziós tekintetű, csontsovány kislányok nejlonzacskóba göngyölve? Férfiak vonulnak világoskék+citromsárga+piros mintázatú cipőkben? Nem szeretném a férjemet tarka cipőben látni és megrémítene, ha a lányom ilyen kábult, semmibe meredő tekintettel nézne rám.

Lehet, hogy minőség, lehet, hogy egyedi, nekem csak az „eszement” szó jutott eszembe és Epres Panni, a világhírű modell. Aki azt mondta, a jól öltözöttséghez nem sok és különleges ruhaköltemény kell, hanem egy jól szabott farmer, egy jó minőségű fehér póló és egy bőrtáska.

Nekem, a „nagyon öreg hölgy”-nek ez szimpatikusabb, mint a madridi színkavalkád.

-vg-