Amikor Piros nekem szegezte a kérdést: - Mit főzzek vacsorára? megállt bennem a levegő. Most mit mondjak neki? Hogyan javasoljak bármit, mikor ő köztudottan képes a teavizet is leégetni?
Kénytelen voltam megfejteni, mi az oka a nagy lelkesedésnek. Eddig még szendvicset se próbált főzni soha. Kiderült, új barátja van, aki szeretné, ha vacsorát főzne neki. Mivel éppen a friss tavaszi zöldborsó ideje volt éppen áthidaló javaslatot tettem:
Kénytelen voltam megfejteni, mi az oka a nagy lelkesedésnek. Eddig még szendvicset se próbált főzni soha. Kiderült, új barátja van, aki szeretné, ha vacsorát főzne neki. Mivel éppen a friss tavaszi zöldborsó ideje volt éppen áthidaló javaslatot tettem:
- Menj el a piacra, vegyél zöldborsót meg tojást. Kell majd egy kis olaj, vagy zsír, de megteszi a vaj is. Kell még egy kis liszt, só, esetleg majoranna, de az utóbbi nem baj ha nincs.
- Vegyél fel egy kötényt, meg egy papucsot (értsd szó szerint).
- Kezdd el pucolni a zöldborsót mikor már a fiú ott van!
- Kérd meg, hogy segítsen, készüljön hamarabb a vacsora!
- Néha állj fel valamiért, menj el mellette! Ilyenkor egy kis simogatás, véletlennek tűnő törleszkedés kötelező.
- Ha ezek után még mindig zöldborsó főzeléket akar enni, hívj fel, elmondom a részleteket.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, így nem jelennek meg azonnal.