Patay Gábor gyűjtötte össze az alábbi idézetben szereplő információkat:
„Több, mint 30 évvel ezelőtt mi, orvosok elkövettünk egy hatalmas hibát. 1982-ben az Amerikai Kardiológiai Társaság, az Amerikai Egészségügyi Társaság és a Mezőgazdasági Minisztérium kiadta az ukázt: csökkentsük le az elfogyasztott telített zsírok arányát 40-ről 30 százalékra. Bizonyára még neked is megvan, hogy akkor a 100%-ból fog hiányozni 10%. És azt gondolták, hogy ti, élelmiszergyártók egészségesebb (utálom ezt a szót) termékeket fogtok létrehozni. Szabad kezet kaptatok és erre telenyomtatok mindent cukorral. Répacukorral (ennek még később lesz jelentősége). És ránkszabadítottatok valamit, ami miatt új belgyógyászat könyveket kellett és kell írni.
Hogy sikerült-e? Igen, a zsírtartalom lecsökkent és ezzel párhuzamosan a metabolikus betegségek száma meredeken emelkedett. Ellenkező hatást értünk el! És egyre több lett a beteg gyermek (vagy az apák szúrtak el valamit a nemzés során. Update logikával utóbbi a valószínű, hiszen ezt cáfoló tanulmány még nem született). Tehát kaptatok egy javaslatot és a saját szájatok íze szerint értelmeztétek. Édesen...
Miért volt ez gond? Olvasd végig és megérted a párhuzamot.
1995-ben Jeffrey Friedman felfedez egy hormont, mely gátolja a további táplálékfelvételt és elnevezi leptinnek. Ez kiabál megfelelő időben, hogy nem kell több kaja! Ekkor már több, mint tíz éve kevesebb zsírt eszünk, de még mindig nem értjük, hogy miért nem fogynak le az emberek. Később kiderült, hogy a leptin gyümölcscukorral nem működik, így nincs visszajelzés a jóllakottságról: hiába ettél, zabálsz tovább!
2003. környékén jelennek meg az első komolyabb tanulmányok, melyek az alacsony(abb) szénhidráttartalmú diéta előnyeit vizsgálják anélkül, hogy beazonosíthatóan rámutatnának a fruktóz (gyümölcscukor) katasztrófális hatásaira. Ahogyan egyedi kapacitással rendelkezünk az alkohol lebontására vonatkozóan, ugyanez a helyzet a gyümölcscukorral, illetve az ebből 50%-ban felépülő köznapi cukorral is. És közben nő a cukorfogyasztás...
2009-ben már világosan látszott, hogy a folyamat katasztrófához vezet: a Semmelweis Egyetem egyik írása szerint a betegek száma meredeken emelkedik.
Ne aludj, megyünk tovább!
2017-et írunk. A lakosság 8%-a II. típusú cukorbeteg ebben az országban! Az irányelv megfogalmazása óta 35 év telt el és fogalmunk sincs, hogyan tudjuk ezt megállítani társadalmi szinten. Ha egy anya leánynak ad életet, a gyermek születésekor már jelen van az összes petesejt, melyből egyszer majd az ő utódai születni fognak. Tehát az anyára gyakorolt hatás az unokákon is kiütközhet! És a kettő között most már nem 40, hanem 50-60 év telik el. Így azt mondani egy terhes nőnek, hogy Update1 a válasz, több mint felelőtlenség!
Ma ugyanaz történik, mint a nyolcvanas években. Az ajánlás az volt, hogy együnk kevesebb szénhidrátot, csokit, kekszet. Ne legyen hozzáadott cukor a vajban, a kenyérben, a májkrémben. Ne igyanak a gyerekek cukros italokat. És nem az, hogy fogyasszunk emészthetetlen rostot, brutális mennyiségű fehérjét és különböző cukoralkoholokat! De mégegyszer nem követhetjük el ugyanazt a hibát! Nem mondhatjuk azt, hogy a Low Carbohidrate (alacsony szénhidráttartalmú) diéta javaslatakor eszébe lett volna bármely kollégának is, hogy feldolgozott, ipari, édesítőszerekkel telenyomott hulladékot kell enni. Nem kaptok mégegyszer szabad kezet, mert harminc év múlva nem szeretnénk öreg fejjel új betegségekről olvasni.”
A cikkhez képeket keresve találtam húsevő és vegan élelmiszer piramist. Számomra meglepő módon a húsevők étrendjéből kimaradtak a hüvelyesek, pedig azokkal a húsok fele kiváltható lenne, fogyasztásuk értelmesen csökkenne.
Magam részéről nem értek egyet a veganok mesterséges édesítőszeres, illetve alternatívnak mondott cukros (mindegy minek mondják a boltban, a xilit többnyire kukoricából, az eritrit cukorból készül) világával. A méz normális mennyiségű fogyasztását tartom jónak. Ez utóbbi lassan 90 éves méhész ismerősöm szerint maximum napi egy teáskanálnyi, de inkább 2-3 naponta ennyi.
Viszont ha nem eszünk mézet nem lesznek méhészetek, nem lesznek méhek, nem lesz zöldség, gyümölcs, gabona, olajos magvak, hüvelyesek. Nem lesz hús se mert az állatoknak se lesz mit enni. A vadon termő növényeket meg sorra irtja az emberiség, nem mintha emlékeznénk rá mi ehető.
„Több, mint 30 évvel ezelőtt mi, orvosok elkövettünk egy hatalmas hibát. 1982-ben az Amerikai Kardiológiai Társaság, az Amerikai Egészségügyi Társaság és a Mezőgazdasági Minisztérium kiadta az ukázt: csökkentsük le az elfogyasztott telített zsírok arányát 40-ről 30 százalékra. Bizonyára még neked is megvan, hogy akkor a 100%-ból fog hiányozni 10%. És azt gondolták, hogy ti, élelmiszergyártók egészségesebb (utálom ezt a szót) termékeket fogtok létrehozni. Szabad kezet kaptatok és erre telenyomtatok mindent cukorral. Répacukorral (ennek még később lesz jelentősége). És ránkszabadítottatok valamit, ami miatt új belgyógyászat könyveket kellett és kell írni.
Hogy sikerült-e? Igen, a zsírtartalom lecsökkent és ezzel párhuzamosan a metabolikus betegségek száma meredeken emelkedett. Ellenkező hatást értünk el! És egyre több lett a beteg gyermek (vagy az apák szúrtak el valamit a nemzés során. Update logikával utóbbi a valószínű, hiszen ezt cáfoló tanulmány még nem született). Tehát kaptatok egy javaslatot és a saját szájatok íze szerint értelmeztétek. Édesen...
Miért volt ez gond? Olvasd végig és megérted a párhuzamot.
1995-ben Jeffrey Friedman felfedez egy hormont, mely gátolja a további táplálékfelvételt és elnevezi leptinnek. Ez kiabál megfelelő időben, hogy nem kell több kaja! Ekkor már több, mint tíz éve kevesebb zsírt eszünk, de még mindig nem értjük, hogy miért nem fogynak le az emberek. Később kiderült, hogy a leptin gyümölcscukorral nem működik, így nincs visszajelzés a jóllakottságról: hiába ettél, zabálsz tovább!
2003. környékén jelennek meg az első komolyabb tanulmányok, melyek az alacsony(abb) szénhidráttartalmú diéta előnyeit vizsgálják anélkül, hogy beazonosíthatóan rámutatnának a fruktóz (gyümölcscukor) katasztrófális hatásaira. Ahogyan egyedi kapacitással rendelkezünk az alkohol lebontására vonatkozóan, ugyanez a helyzet a gyümölcscukorral, illetve az ebből 50%-ban felépülő köznapi cukorral is. És közben nő a cukorfogyasztás...
2009-ben már világosan látszott, hogy a folyamat katasztrófához vezet: a Semmelweis Egyetem egyik írása szerint a betegek száma meredeken emelkedik.
Ne aludj, megyünk tovább!
2017-et írunk. A lakosság 8%-a II. típusú cukorbeteg ebben az országban! Az irányelv megfogalmazása óta 35 év telt el és fogalmunk sincs, hogyan tudjuk ezt megállítani társadalmi szinten. Ha egy anya leánynak ad életet, a gyermek születésekor már jelen van az összes petesejt, melyből egyszer majd az ő utódai születni fognak. Tehát az anyára gyakorolt hatás az unokákon is kiütközhet! És a kettő között most már nem 40, hanem 50-60 év telik el. Így azt mondani egy terhes nőnek, hogy Update1 a válasz, több mint felelőtlenség!
Ma ugyanaz történik, mint a nyolcvanas években. Az ajánlás az volt, hogy együnk kevesebb szénhidrátot, csokit, kekszet. Ne legyen hozzáadott cukor a vajban, a kenyérben, a májkrémben. Ne igyanak a gyerekek cukros italokat. És nem az, hogy fogyasszunk emészthetetlen rostot, brutális mennyiségű fehérjét és különböző cukoralkoholokat! De mégegyszer nem követhetjük el ugyanazt a hibát! Nem mondhatjuk azt, hogy a Low Carbohidrate (alacsony szénhidráttartalmú) diéta javaslatakor eszébe lett volna bármely kollégának is, hogy feldolgozott, ipari, édesítőszerekkel telenyomott hulladékot kell enni. Nem kaptok mégegyszer szabad kezet, mert harminc év múlva nem szeretnénk öreg fejjel új betegségekről olvasni.”
A cikkhez képeket keresve találtam húsevő és vegan élelmiszer piramist. Számomra meglepő módon a húsevők étrendjéből kimaradtak a hüvelyesek, pedig azokkal a húsok fele kiváltható lenne, fogyasztásuk értelmesen csökkenne.
Magam részéről nem értek egyet a veganok mesterséges édesítőszeres, illetve alternatívnak mondott cukros (mindegy minek mondják a boltban, a xilit többnyire kukoricából, az eritrit cukorból készül) világával. A méz normális mennyiségű fogyasztását tartom jónak. Ez utóbbi lassan 90 éves méhész ismerősöm szerint maximum napi egy teáskanálnyi, de inkább 2-3 naponta ennyi.
Viszont ha nem eszünk mézet nem lesznek méhészetek, nem lesznek méhek, nem lesz zöldség, gyümölcs, gabona, olajos magvak, hüvelyesek. Nem lesz hús se mert az állatoknak se lesz mit enni. A vadon termő növényeket meg sorra irtja az emberiség, nem mintha emlékeznénk rá mi ehető.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, így nem jelennek meg azonnal.