Elhidegült? Nem figyel rám? Vagy mégse?

Két éves volt a fiam, mikor elkezdett bölcsődébe járni. Amikor hamarosan kiderült, hogy gyakori megbetegedése tiltakozás a bölcsőde ellen, munkahelyet váltottam. Egy olyan bölcsődébe mentem dolgozni, ahova valamikor én is bölcsődésként jártam. Akkori gondozónőim kollégák lettek.

Furcsálltam is, hogy Panni pont nekem kezdte mondani, úgy érzi elhidegült tőle Robi a férje. Lehet, ő már akkor tudta, kezd kikelni a belém rejtett sárkánytojás...

Robi kedves, emellett magára nagyon adó, csinos, fess férfi volt a korához képest. Panni tüneményes, ezermosolyú, szeretetteli asszony. Sehogy se fért a fejembe, hogyan lehet két ilyen ember esetében elhidegülést akár szóba is hozni. Pláne, hogy ismertem megismerkedésük történetét éppúgy, mint Robi első családlátogatását Panniéknál, ami egy aranyosan pikáns sztori. Egy szó, mint száz, semmi nem indokolta, hogy pont ők.

Kérdeztem Pannitól:

• Miből gondolod, hogy elhidegült?
• Soha nem mond semmi kedveset! Nem veszi észre, ha új ruhám van, fodrászhoz megyek!
• És te mikor vetted észre, ha ő vett új ruhát, vagy elment fodrászhoz?
• Azt egy férfi nem igényli! - volt a válasz.
• Na akkor most figyelj! Melyikőtök ér haza ma előbb?
• Én.
• Jó. Amikor hallod, hogy Robi érkezik, kimész elé az előszobába. Ránézel, összecsapod a kezed, és megkérded: „Mondd Drágám, mit csináltál ma magaddal, hogy ilyen jól nézel ki?”

Másnap látom reggel, Pannikánk nagyon somolyog. Megkérdeztem, mi az oka. A válasz:

• Az válaszolta Robi tegnap: „Na végre észrevetted, hogy fodrásznál voltam! És nézd meg, még manikűröshöz is elmentem a kedvedért! Már azt hittem, nem is tetszem neked!”

És persze ezerrel mosolygott, röpködött egész nap. Meg még a hátralévő néhány évtizedben, ami más alapokra helyezett házasságukból eddig hátra volt.

Nehezen értem sokszor, miért szalasztják el sokan az ilyen pillanatokat és próbálnak inkább nyakatekert módszereket, vagy külső kapcsolatokat...