Ferenc Dávid Ambrus kérdése: Mostanában egyre inkább azt látom, eltolódnak az értékek. Sokan csak a pénzre hajtanak, egyre gyengébb árukkal, szolgáltatásokkal. Az emberek egy része meg csak azt nézi, ha ilyen jól megy neki, nála kell venni. Tényleg csak a gazdagságnak van értéke?
Válasz: Végre itt van. Nem kell tovább vágyakozva bámulnunk a falinaptárra, elfogyott a centi, vége az ínséges időknek.: elindult a Majomketrec negyedik szériája. Kicsit még küzdeni kell, hogy feldolgozzuk az élményt, és azt is nehéz megérteni, hogy bírta a nemzet ennyi éven át VV Ilonka és társai nélkül.
De a világért se szánnék egy egész cikket arra, hogy rosszul értelmezett sznobizmusból a Való Világot fikázzam. Csak apropónak szerettem volna felhasználni, hogy kitárgyaljak egy jelenséget, ami egyre agresszívabban uralja életünket, és különösen a bulvármédiában dominál a szégyenérzet leghalványabb jele nélkül: csak a profit számít.
Mintha egyre inkább erről szólna minden. Persze a profittal önmagában semmi baj nincs, hiszen hát belőle élünk. Amit viszont nem (lenne) szabad elfelejteni, hogy mint mindennek, a profitnak is ára van. Na, erről látszik megfeledkezni ez a mi XXI. századi ródsónk, úgy tűnik, az új évezred vezérmantrája „a profit minden pénzt megér”.
Mi történt velünk? Az egész emberiségnek kollektíve elgurult a gyógyszere? Valójában nem. Valójában a többség még mindig sokkal józanabb, mint ahogy azt saját magáról feltételezi. Valójában csak egy személyiségtípusról van szó, ő a Gempa Egyház fundamentalistája, Profitisten eltántoríthatatlan híve, aki a hülyékkel ellentétben pontosan tudja, hogy tényleg csak a pénz számít.
Ezt a típust leginkább a következő két tulajdonsága jellemzi: agresszív és önző. Mások érdekeit csak akkor és addig veszi figyelembe, amíg a saját érdekei ezt diktálják, és van valami, amire zsigerből képtelen: a lemondás. Jóval többről van itt szó, mint egészséges győzni akarásról - ez a „nem veszíthetek megszállottsága”.
Valószínűleg ez a típus okozza a legtöbb kárt a világnak, ami két szempontból is érdekes: egyrészt mert látszólag rengeteg hasznot termel, másrészt mert alapvetően nem a rombolás vezérli. Kártékonysága dominanciájával párosuló önzéséből, és az ebből fakadó rövidlátásból ered. Ő az, aki lelkesen fűrészeli az ágat, amin mindannyian ücsörgünk, mert van egy tuti jó vevője a faanyagra.
Miért tud annyira domináns lenni? Mert kevesen állnak az útjába, és mert annyira erősnek tűnik. Így az emberek többsége félreáll, ő pedig törhet előre és felfelé. Ez a típus a munkában rendszerint nagyon sikeres, ezért annyira elterjedt, hogy a pénzt és a hatalmat gyakran az ő személyiségével azonosítják.
De mit lehet egy ilyen emberrel kezdeni? Valójában pofon egyszerű, csak tudnunk kell valamit. Azért hajt annyira a sikerre, a pénzre, a hatalomra, mert arra vágyik, hogy csodálják. Valójában ez az, ami számít, és ez minden másnál fontosabb.
Ha irányítani akarsz egy ilyen embert, egyszerűen csak kezdd el csodálni! Csak kis idő kérdése, és hamarosan a tenyeredből fog enni. Persze ezt csak Te fogod tudni, ő másképp fogja gondolni.
És ha azt hiszed, hogy a csodálat egyenlő a megalázkodással, a pitizéssel, akkor gondold újra! A csodálatot nem csinálja az ember, hanem érzi. Tegyél egy próbát! Állj meg egy forgalmasabb helyen pár percre, és kezdd el csodálni az arra járókat, egyiket a másik után! Rövid időn belül rá fogsz jönni két dologra: képes vagy szinte bárkit csodálni, és ehhez valóban nem kell semmit csinálnod.
Miután erre rájöttél, jöhet az éles bevetés! Kezdd el csodálni Felsőbbrendű Ferencet vagy Törtető Tamarát, és figyeld a hatást! Bár nyíltan sosem fogja beismerni, de egy idő múlva függővé válik, és hallgatni fog Rád.
Sok sikert!
(Szabó Gábor)
De a világért se szánnék egy egész cikket arra, hogy rosszul értelmezett sznobizmusból a Való Világot fikázzam. Csak apropónak szerettem volna felhasználni, hogy kitárgyaljak egy jelenséget, ami egyre agresszívabban uralja életünket, és különösen a bulvármédiában dominál a szégyenérzet leghalványabb jele nélkül: csak a profit számít.
Mintha egyre inkább erről szólna minden. Persze a profittal önmagában semmi baj nincs, hiszen hát belőle élünk. Amit viszont nem (lenne) szabad elfelejteni, hogy mint mindennek, a profitnak is ára van. Na, erről látszik megfeledkezni ez a mi XXI. századi ródsónk, úgy tűnik, az új évezred vezérmantrája „a profit minden pénzt megér”.
Mi történt velünk? Az egész emberiségnek kollektíve elgurult a gyógyszere? Valójában nem. Valójában a többség még mindig sokkal józanabb, mint ahogy azt saját magáról feltételezi. Valójában csak egy személyiségtípusról van szó, ő a Gempa Egyház fundamentalistája, Profitisten eltántoríthatatlan híve, aki a hülyékkel ellentétben pontosan tudja, hogy tényleg csak a pénz számít.
Ezt a típust leginkább a következő két tulajdonsága jellemzi: agresszív és önző. Mások érdekeit csak akkor és addig veszi figyelembe, amíg a saját érdekei ezt diktálják, és van valami, amire zsigerből képtelen: a lemondás. Jóval többről van itt szó, mint egészséges győzni akarásról - ez a „nem veszíthetek megszállottsága”.
Valószínűleg ez a típus okozza a legtöbb kárt a világnak, ami két szempontból is érdekes: egyrészt mert látszólag rengeteg hasznot termel, másrészt mert alapvetően nem a rombolás vezérli. Kártékonysága dominanciájával párosuló önzéséből, és az ebből fakadó rövidlátásból ered. Ő az, aki lelkesen fűrészeli az ágat, amin mindannyian ücsörgünk, mert van egy tuti jó vevője a faanyagra.
Miért tud annyira domináns lenni? Mert kevesen állnak az útjába, és mert annyira erősnek tűnik. Így az emberek többsége félreáll, ő pedig törhet előre és felfelé. Ez a típus a munkában rendszerint nagyon sikeres, ezért annyira elterjedt, hogy a pénzt és a hatalmat gyakran az ő személyiségével azonosítják.
De mit lehet egy ilyen emberrel kezdeni? Valójában pofon egyszerű, csak tudnunk kell valamit. Azért hajt annyira a sikerre, a pénzre, a hatalomra, mert arra vágyik, hogy csodálják. Valójában ez az, ami számít, és ez minden másnál fontosabb.
Ha irányítani akarsz egy ilyen embert, egyszerűen csak kezdd el csodálni! Csak kis idő kérdése, és hamarosan a tenyeredből fog enni. Persze ezt csak Te fogod tudni, ő másképp fogja gondolni.
És ha azt hiszed, hogy a csodálat egyenlő a megalázkodással, a pitizéssel, akkor gondold újra! A csodálatot nem csinálja az ember, hanem érzi. Tegyél egy próbát! Állj meg egy forgalmasabb helyen pár percre, és kezdd el csodálni az arra járókat, egyiket a másik után! Rövid időn belül rá fogsz jönni két dologra: képes vagy szinte bárkit csodálni, és ehhez valóban nem kell semmit csinálnod.
Miután erre rájöttél, jöhet az éles bevetés! Kezdd el csodálni Felsőbbrendű Ferencet vagy Törtető Tamarát, és figyeld a hatást! Bár nyíltan sosem fogja beismerni, de egy idő múlva függővé válik, és hallgatni fog Rád.
Sok sikert!
(Szabó Gábor)
Szia, Dávid Ambrus!
VálaszTörlésÉn nem hiszem, hogy csak a profit számít.Persze, van, ahol igen.Van, ahol a hamburger a finom étel és van , ahol az anyu sütije. Van, aki piacra jár, van, aki a hiperbe. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen élünk.Ahogy a gondolkodásunk is sokszínű. Örülhetünk, hogy újra nyílt színen párzó lényeket kukkolhatunk, meg leülhetünk helyette olvasni is.Ez( legalább) rajtunk múlik.