Időben, mégis észrevétlenül

Aki nem tudná, a képen egy új típusú, órának nevezett tárgy látható. Ez és a hozzá hasonló funkciójú tárgyak tökéletesen alkalmatlanok a megszokott egyszerű időmegállapításra.

Úgy tűnik a technika fejlődésével sikeresen eljutunk odáig, hogy a trendek, a hiúság és a gazdagság látszata az élet minden pillanatát befolyásolja.

Rá kellett ébredjek, a fejlődésnek látszó módszerekkel, eszközökkel az évszakokat, azok ismeretét és a nap minden percét is meg kívánják nehezíteni számunkra. Egyáltalán az időérzékünket és tájékozódásunkat minden szempontból befolyásolni időben és térben egyaránt.

Természetesen úgy, hogy az újdonság varázsa, a szexuális vonzás - a gazdagság = biztonság látszatának megteremtése révén - szép csendben behálózza az emberiséget. Honnan jutott eszembe a szexuális vonzás? Nem egy és nem két önmagát férfinak gondoló ifjú állította: egy ilyen a kézen és nedvesednek a női bugyik. (Valljuk be, tényleg akadnak nők, akiknek nem zár rendesen a hólyagjuk ha nagyon röhögnek.)

Tudom, öreg vagyok már, de megígérem: nem született a Földre és égre olyan férfiember, aki attól lett volna számomra vonzó amilyen tárgyakat birtokolt. Létezik számomra fizikai, szellemi és érzelmi vonzás. Legjobb esetben mindhárom egyszerre.

Ezek az értékek ma a többség számára észrevétlenek.

Aki meg valóban ért az időhöz - vagy bármihez az emberek közül - annyira észrevétlen, fel se tűnik senkinek. Sokszor még ő maga is elhiszi: alig létezik. Aztán igen érdekes dolgokba fog emiatt.

Jeremiás pont egy ilyen ember. Órásként egy szétszedett óra számára olyan volt, mintha az időt látná szétszedve, irányíthatóan, érthetően. Azt kívánta, bárcsak az élete is ilyen lenne. De néha úgy tűnt, az ő életét egy nem túl hozzáértő szakember rakta össze, aki hagyta, hogy több apró, de fontos dolog a szoba sarkába repüljön.

Azt kívánta, bár jobban szeretné az embereket, de valahogy sose tudott velük kijönni. Soha nem tudta, mit mondjon. Ha az élet egy házibuli, akkor ő még csak a konyhában se ácsorgott. Próbált érdekes személyiséggé válni. Csak az volt a gond, hogy ő az a fajta volt, aki ha érdekesnek próbál tűnni először keres egy Hogyan legyünk érdekesek c. könyvet, majd utánanéz, van-e ilyen tanfolyam.

Nem értette, miért tartják unalmas beszélgetőpartnernek. Miért, hiszen ő mindenféle óráról tud beszélgetni? De valami oknál fogva mindig előbb fogyott ki a hallgatóságból, mint az órákból.

Egyesek hosszú időt töltöttek azzal, hogy megtanítsák, hogyan Viselkedjen Emberekkel, mielőtt csüggedten feladták. Túl egyenes volt a Viselkedéshez.

Nemcsak Terry Pratchett ismert ilyen embert, mint Órafi Jeremiás, hanem bármelyikünk találkozhat megfelelőjével, aki éppúgy lehet férfi, mint nő.

Sokan próbálják őket Viselkedni tanítani, megértetni velük a szeretés fontosságát. Némelyek orvosként, némelyek különféle módszerek tanítóiként. Azt gondolom, ők nem adják fel a tanítást mindaddig, míg az ő Jeremiásuk el nem kezdi szajkózni ugyanazt, amit tanítottak neki.

Pedig a Jeremiásoktól meg kell tanuljunk saját területünkön annyira elmélyedni az ismeretekben, hogy felismerjük mennyire nem tudunk semmit. A többieket meg meg kell ismerjük, hiszen anélkül nem fogjuk tudni, miről szeretnének velünk beszélgetni. A tárgyak teljesen szükségtelenek ehhez.