Lukács Tünde gondolataira úgy érzem, érdemes figyelnünk:
Életünkben folyamatosan elvárásoknak felelünk meg. Néha már észre sem veszed, annyira az életed részévé vált. Mindegy mi az, a munkád, a főzés, a gyereknevelés, a karrier.
Az elvárások csak görcsössé tesznek, s a spontán cselekvést görcsös akarat váltja fel. Görcsösen a felére sem vagyunk képesek, mint spontán módon. Ha laza tudsz maradni, ha úgy állsz a dolgokhoz, hogy nem dől össze a világ ha most nem sikerül, még az a tudás, az a tehetség is felszínre kerül, amiről eddig nem is tudtad, hogy benned van.
Az elvárás mindig maximalista, mindig a tökéletességet várja el. De ha jól szétnézel, semmi sem tökéletes. Nem is lehet az, hiszen a világ folyamatosan változik, s mi is folyamatosan változunk benne.
Tudjuk jól, ez a világ teljesítménykényszerben él, egy kicsavarodott értékrenddel. De nem kötelező neked is részt venned ebben az őrületben, mert hidd el, a belső nyugalom, egy kedves mosoly, egy lágy mozdulat, egy meleg érintés még ebben a felfordult világban is sokat ér.
Nézd csak meg azokat az embereket, akik – szoktuk mondani – vitték valamire. Mire vitték? Boldogok? Kiegyensúlyozottak? Sugárzik róluk az életöröm?
Bármibe fogsz, bármit teszel, felejtsd el az elvárásokat. Tedd, ahogyan tudod. Teljes átéléssel, légy az, amit éppen teszel. Minden emberben, minden cselekvésben az a maximum, amit abban a pillanatban felszínre tud hozni magából.
Sose hódolj be az elvárásoknak, a zsarolásoknak. (A sajátodnak sem, magaddal szemben!!!)
„Még ezt sem vagy képes megtenni?” – teszik fel a kérdés. Ha nem akarod, vagy nem tudod, jogodban áll nemet mondani! Ez nagyon fontos.
Tudj nemet mondani! Nem vagy te báb, nem vagy te rabszolga, nem vagy te kiszolgáltatott helyzetben. Tudnod kell: bármilyen a helyzeted, sosem vagy kiszolgáltatott. Ez mindig a Te döntésed. Mert lehetséges, hogy az egyik oldalon valaki zsarolni szeretne téged az elvárásaival, de a másik oldalon mindig lesz egy segítő kéz, egy lehetőség, ami ezt nem engedi: ha észreveszed.
Az elvárások tesznek beteggé, az elvárások szívják el az energiádat, az elvárások miatt válsz talajtalanná, olykor elveszetté.
Nem válogatsz, mert szeretetre és elismerésre vágysz. Úgy gondolod, ha mindenhol és mindennek, mindenkinek megfelelsz, szeretet vesz majd körül.
Az első, amit meg kell érts, hogy a szeretet és az elvárás két ellentétes dolog. A szeretet nem vár el semmit. Az elvárások mögött haszon húzódik. Valamit neked kellene teljesítened, amit a másik nem tud. Valamit neked kellene megteremtened, amihez a másik nem ért. S tudod, az emberek nagyon hajlamosak arra, hogy kényelmük érdekében mindig másoktól várják el, hogy kaparja ki helyettük azt a bizonyos gesztenyét. Miközben ők ülnek, és elvárják, hogy körülöttük és értük forogjon a minden. S természetesen az ő igényeiknek megfelelően. Ők az erőszakosak, akiknek mindig mindenben igazuk van, ők a fő kritikusok, akiknek nem elég fényes a napsugár, akiknek soha semmi sem jó. S ők azok, akik fennhangon tudják hirdetni és elhitetni, mennyire semmit nem ér a másik.
Ők azok, akik rögtön felteszik neked a kérdést –ha valamire nemet mondasz – hogy „milyen ember vagy te?”. És amíg te nem látsz át ezen a hálón, amíg nem látod, hogy itt a te kihasználásod, megsemmisítésed folyik, rögtön lelkiismeret furdalást érzel. „Valóban: milyen ember vagyok én, hogy nemet mondtam?”- kérded.
Az egyik legfontosabb dolog a harmonikus élethez: felejtsd el az elvárásokat! Még önmagaddal szemben is. Sose határozd meg magadnak előre, ha valamit teszel, hogy az milyen szinten váljon valóra.
Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.
Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, és légy büszke magadra!
A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?"
Mindig a holnapra vársz… Ami sosem jött el. Aztán persze elszaladt a jelen pillanata is, és Te elmentél sok szépség és sok emberi kapcsolat mellett a nem létező holnapért.
Miért gondolkodsz arról oly sokat, amiről fogalmad sincs? Honnan tudod, hogy milyen leszel te holnap? Ugyanazok lesznek az érzéseid, a vágyaid, ugyanaz fog-e eltölteni örömmel vagy szomorúsággal?
Megfigyelted már? Mindig azt odázzuk el, amitől félünk, ami ma sem sikerül, amihez kevés az önbizalmunk, amiben magunk sem hiszünk. Azt mondod: majd holnap.
Aztán eljött a holnap, ma lett belőle, s te ugyanott állsz, ugyanolyan tétován, ugyanazokkal a dolgokkal bíbelődve, s lassan kicsúszik a kezedből az élet.
Ha nem ma kezdesz el pontos lenni, holnap sem leszel az. Ha ma nem kezded el a megbocsátást önmagadnak, holnap sem fogod. Ha ma nem jársz nyitott szemmel, holnap sem fogsz. Ha ma nem mondod ki azokat a szavakat, melyeket érzéseid szerint kellene, holnap sem fogod. Ha ma nem mersz ölelni tiszta szívvel, holnap sem fogsz. S így van ez mindennel. Amit ma elodázol, azzal holnap ugyanazt teszed.
Sosem lesz olyan, hogy valamit tökéletesre csinálsz, tökéletesen viselkedsz, tökéletesen oldasz meg helyzeteket. Mert a következő alkalommal, a tapasztalataid alapján, még tökéletesebbé tennéd. Törekedhetsz a tökéletességre, de sose bánkódj, ha nem sikerül.
Az egész életünk egy izgalmas játék, amelyben soha semmi nem fejeződik be, árad tovább, mint egy hatalmas folyó. Sokszor találkozol ugyanazzal a megoldandó feladattal, sokszor ismétlődnek a hasonló szituációk. Minden ismétlésben adj esélyt magadnak egy új, egy másféle válaszra. Próbálkozz. Nem baj, ha tévedsz. A lényeg a próbálkozásban van, a cselekvésben van. Ha tökéletesre akarsz formálni valamit: helyzetet, emberi kapcsolatokat, csak görcsössé válsz, lebénulsz. Csak szorongás támad benned, feszültség keletkezik, ami egyre nő, s végül megbetegít.
Tudom, mindenki azt várja el tőled, hogy tökéletes légy. Furcsa játék ez: a tökéletességet nélkülöző emberek azt várják a másiktól, hogy tökéletes legyen. Hiszen ők sem azok! Esendők vagyunk valamennyien. Mindannyian próbálkozunk. S aki életigenló az próbálkozik újra és újra, nem adja fel, s nem várja el a másiktól, hogy tökéletes legyen. Mert tudja, hogy lehetetlen.
Képzelj el egy világot, amely tökéletes, te pedig belecsöppensz. Ott van minden, minden készen áll, csak élvezned kell. Nem kell semmiért semmit sem tenned. Csak lenned kell. Mindent megkapsz, mindent elérsz, a kisujjadat sem kell mozdítanod érte. Meddig bírnád? Jó, tudom, most azt gondolod, az idők végezetéig, és néha engem is elkap egy ilyen hangulat, hogy nem tenni semmit, egyszerűen csak lenni. De úgy gondolom, előbb-utóbb beleőrülnék. Hiányozna az, hogy írjak Neked. Hiányoznának a gondolatok.
Légy itt, teljes valóddal. S amit holnapra halasztanál, kezd el most. Mert most még megteheted. Holnap? Ki tudja, mit hoz a holnap? Ködös, messzi, átláthatatlan. Nem is kell, hogy lásd.
Hiszen a holnap most készül. Itt. Veled. Neked.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, így nem jelennek meg azonnal.