Test, lélek, harmónia - hogyan is van?

Tankó Krisztina
alkotása

A közelmúltban volt egy kiállítás, amin többek között ez a kép is szerepelt. Az én szememben tökéletesen példázza a bejárható utakat, dimenziókat, dimenzióváltásokat.

A dimenziókról és dimenzióváltásokról eszembe jutott rengeteg dolog. A legtöbb ember ezekről úgy gondolkodik, mintha valami rettentően elvarázsolt, misztikus témák lennének. Pedig egyszerűek, mint ahogy a kép is mutatja. El kell csak engedned a görcsös megszokást és átérezned a körülötted lévő valóság lüktetését, áramlását.

Most tutira azt gondolod, sikerült összefutnod valakivel, aki megint egy csomó okosságnak látszóval tölti tele az agyad, pedig még az eddigieket se emésztetted meg.

Azt, hogy pont olyan kiütéseim vannak Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata és a Titok, vagy a Vonzás törvénye fejezetektől, mint Dr. Hamer Új germán medicinájától, vagy az MLM hálózatok csodatermékeitől, esetleg az agykontroll csodáitól, azt hiszem köztudott rólam. Megbocsáss, de a többségét szimpla bevételnövelő agymosásnak tartom. (Nem a te bevételed növeli.)

Nincs szerencséd velem. Valahogy olyan embert találtál, aki tudja, hogy létezik agykontroll, létezik pozitív gondolkodás, vonzás, sőt azt is sejti: a biológiánk se úgy működik, ahogy tanították (frászt tanították, többet tanultunk rovarokról, mint saját működésünkről, mintha a tanítóink se tudnák, hogyan is működik az ember valójában).

A legtöbbször nagyon nem tetszik, hogy ezoterikus tartalmakat tesznek közzé kívülállóknak. Félre ne érts: nem vagyok ezotéria ellenes, hiszen az semmi mást nem jelent, mint a beavatottak tudományát. Lehet akár matematika, míg sokszor a mágiáról is kiderülhet, teljesen hétköznapi dolog. A kívülálló persze akár én magam is lehetek adott esetben...

Miért nem tetszik? Mert a legtöbbször hiányzik a kiindulópont ismertetése. Ami nélkül semmi nem kerek, így rengeteg félreértés és félremagyarázás kerül ki. Azokból, akik nem értik kétféle eredményt válthatsz ki:

1. Butának érzik magukat - ok nélkül - hiszen ezt érteniük kéne, hogyan is van ez, ha mindenki más érti.
2. Úgy csinálnak, mintha értenék, úgy is viselkednek, mondanak mindent, amit leszűrtek a hallottakból, ettől megérkezik másik kedvencem:

A csodabogyó effektus

Szúrós csodabogyó

Bár csodabogyók vannak, mégis problémás amikor azt mondják, ettől, vagy attól a növénytől, módszertől, terméktől azonnal kinő a harmadik füled és minden bajod elmúlik.

Sokszor a bajok okát és gyógyítását kizárólag lelki területre helyezik, azaz:

• A valamely szín elmulasztja a betegséget, mert jót tesz a léleknek.
• Ha holnaptól megbocsátasz a szomszédnak, aki ma a fél családod lemészárolta, tutira minden sikerülni fog az életben.
• És még sorolhatnám....

Szomorú híreim vannak, Hölgyeim és Uraim!

1. Nem létezik olyan lelki út, ami önmagában megoldaná a problémákat.
2. Igaz, nem létezik olyan növény, kivonat, termék, ami bármely problémát önmagában megoldana.
3. Gyanítom, nincs olyan gyógyító se, aki egymagában mindent képes lenne meggyógyítani.

A „csodabogyók” egyetlen jelentősége: szabadulás a felelősségtől. Ezt a szindrómát valamikor Dr. Bakanek György fogalmazta meg pontosan - függetlenül attól, kinek mi a véleménye a személyéről -, a gondolat igaz:

„Mi magunk vagyunk a felelősök saját egészségünkért. Ha elmegyünk egy orvoshoz, hogy írjon fel valamit, amitől majd meggyógyulunk, áthárítjuk a felelősséget rá. Ha ő tényleg csak felír valamit, ahelyett, hogy részletes tanácsot is adna mellé, hogyan tudjuk a tünetek eltüntetésén túl valóban helyreállítani egészségünket, áthárítja a felelősséget a gyógyszergyártókra.”

A megoldás útjai

Egyetlen valódi út létezik, a holisztikus gyógyítás, ahol az út több útvonalból, szakaszból tevődik össze. Akár több összekapcsolódó útként is értelmezhetjük. Ahol test - lélek - szellem - gyógyítók - gyógyulni vágyó együttműködve halad a megoldás felé. Ahol pont olyan fontos gyógyító egy együttérző barát, mint a legnagyobb nevű professzor, akkor is, ha az a barát csak a minden nap megérkező cinke az ajtónk melletti fán.

Az érzések és gondolatok ereje is érdekes kérdés, jutott eszembe így a barátról pont most. Ha magamtól gondolok nekem jóra egészen biztosan jó érzés tölt el, ami segít az egészségem megőrizni, helyreállítani. De ha azért gondolok valamire, amit az emberek általában jónak gondolnak, mert úgy kell gondolkodni, egészen biztosan több kárt okozok vele, mint hasznot. Néha muszáj a negatívnak látszó dolgokra is gondolni, különben mindig bennünk maradnak.

Néhány évtizede volt egy kísérlet, amiben az érzések hatását vizsgálták. A vizsgálati módszer: a vizsgált személyek izzadtságának és nyálának kémiai összetétele. Arra jutottak, hogy két dolog befolyásolja az érzések szempontjából alapvetően az egészséget:

1. Az érzelmi alapon rögzült személyiségtípus
2. Az ehhez képest aktuálisan kiváltott érzés

A személyiségtípusok közül ez akár egy életen át képes gyógyítani, vagy mérgezni magát a személyt és környezetét egyaránt. Az aktuálisan kiváltott érzés ha ellentmond a személyiségnek csak pillanatnyi hatással bír.

Példák:

• Egy alapvetően jóérzésű, segítőkész, érdeklődő személyt kihoztak a sodrából annyira, hogy megharagudott valakire. Az ő váladékainak összetételéből kimutatták, hogy ez maximum múló rosszullétet tud okozni, ha a keletkezett vegyületet másnak beadják.
• Egy alapvetően pletykás, gyűlölködő, szemedbe mosolyog / hátad mögött kicsinál típusú személyt haragítottak rá valakire. Az ő váladékaiban ekkor képződött vegyülettel egy fél falu lakosságát meg lehetett volna ölni, ha pl. az ivóvízbe kerül.

Ez az érzelmi hatás az én felfogásom szerint messze nem az, mint amit lila, vagy rózsaszín ködből mesélnek az érzelmek és gondolatok hatásáról. Ez bizony a valóság működése.

Létezésünk, működésünk egyébként is élő, kézzel foghatóan működő energia következménye. Nemrég tudományosan bizonyították, amit már ókori bölcsek emlegettek: „Minden csak illúzió” - azaz a kézzel fogható dolgok összesűrűsödött energiából vannak. Hozzáteszem, három dimenziójú energiából. A negyedik dimenzió más lényeket, életformákat hoz létre. Nem kizárt, hogy pont itt, csak nem látjuk egymást.

Az ilyen sűrű, működő energiát életben tartani csak hozzá hasonló, energetikájú táplálékkal lehet. Élő csak élőből lesz. Mivel bizonyos anyagsűrűségek egymással nem elegyednek, így amikor azt mondják: kizárólag láthatatlannal táplálnak láthatót, erősen kételkedek. De ez legyen az én gondom...

A másik amitől kiütésem van, amikor a saját módszerét kiválónak tartó ember mindenki számára megfelelőnek tartja a módszerét. Néha egyedül üdvözítőnek. Igazának bizonyítására minden eszközt megragad, mint például a mellékelt kép készítője, aki kicsit se riadt vissza a jobboldali hölgy fotójának erőteljes korrekciójától.

(Mielőtt kétkedsz a szavamban: Nigella Lawson kicsit érettebb kinézettel is szép lenne, viszont még nem láttam embert, akinek világít a válla. A másik például szolgáló Gillian McKeith láthatóan vízhiányos, ráadásul a szeme azt mondja: „Ugye te is látod, hogy én vagyok a legjobb, az én módszeremnél nincs jobb?” - a mindenáron megfelelni vágyás sem tesz jót az egészségnek.)

„Természetesen” akinek módszere van mindenáron meg is akar róla győzni mindenkit, hogy azonnal térjen át az általa javasolt üdvözítő életmódra. Leginkább a „Kérek egy türelemjátékot, de azonnal!” módszert szeretik alkalmazni.

Se étel, se ital, se mozgás, se érzés, se gondolat nem segíthet, ha túlzásba visszük, ha a használatával önmagunk próbáljuk saját agyunkat átmosni. Tudomásul kell vegyük, a fokozatosság és a mértékletesség hozhat emellett megoldást akkor is, ha a létező legjobb utat választottuk. Ráadásul amikor azt gondoljuk, az a legjobb út, akkor sem szabad kizárni új dolgokat. Azt kell csak megfigyelnünk, vajon hozzánk és az eddigi úthoz illeszkedik-e? Képes vagyok megerőltetés és ellenérzés nélkül, jó szívvel fogadni?

Pont olyan ez, mint a személyiségfejlesztő módszerek. Egyeseket boldoggá tesz, ha egy életen át harcolnak az egójukkal, néha apró eredményeket elérve, míg mások az egót simán ki tudják kapcsolni. Utóbbiak valódi, belső ÉNjüket fejlesztik, hogy ne mássá akarjanak válni, hanem felül tudjanak emelkedni a besorolásokon.

Bármennyire szeretnénk, hogy másképp legyen, együtt kell élnünk a tudattal: mozdulnunk és változnunk kell, értéket és mértéket találnunk, folyamatosan fejlődnünk, hogy elérhessük a magunknak kívánt változást.