Állok a postai kis trafik előtt méltatlankodva. Hogy már megint én és megint velem. Kiírták, hogy fél kettőig elszámolás miatt zárva. Na, de 2 óra lesz 10 perc múlva! Ráadásul vidáman mosolyogva ketten beszélgetnek benn. Én meg kinn állok. Be akarok menni! Most. Állandóan én legyek udvarias és megértő?!Türelmetlenül megkocogtatom az üveget. A válasz kérdő mosoly. Mosoly! Mindennek betetőzésére a hölgy rámutat a kint lógó táblára. Persze, mosolyogva. Velem ne kedveskedjen, engem szolgáljon ki! Lássák csak, hogy nem adom fel, tovább állok az ajtó előtt kérdő tekintettel, harcra készen. Ezt most lejátszom. Ekkor föladják és álmaim ajtaja kinyílik.
- Elnézést, zárva vagyunk. (mosolyogva)
- Csak voltak, fél kettőig.
- ???
- Azt írták ki, fél kettőig vannak zárva.
- Igen, azt. De most 1 óra van. (még mindig mosolyogva)
- Azt írták ki, fél kettőig vannak zárva.
- Igen, azt. De most 1 óra van. (még mindig mosolyogva)
Annyi volt. Hogy még teljesebb legyen a megsemmisülésem, kedvesen beinvitáltak és kiszolgáltak, ha már olyan állhatatosan nem tágítottam.
Tanulság: Az nem baj, ha h*lye vagyok. De legalább hallgattam volna, sose derül ki.
-vg-
Én rendszeresen akkor égek be ilyen módon, mikor úgy döntök: Most elég volt. Most jól megmondom és szétütök köztük. Akkor van egy ilyen porszem a gépben biztosan.
VálaszTörlésJajj, de jó, már ketten vagyunk!
VálaszTörlés