Betöltés...
2010. júl. 9.

Kímélet, vagy mégse?

Ismeretlen kérdése: Esküszöm, nem értem az embereket. Több oka volt, hogy szakítottam egy üzlettársammal. Azoknak a partnereinknek, akik ismerik és rákérdeztek, megmondtam a tényt, de nem indokoltam semmivel, hiszen az okok nem tartoznak rájuk.

Amit érdekesnek találtam, az volt, többen említették: jól tettem. és jöttek a gyönyörű magyarázatok. Mind úgy kezdődött: "Eddig nem akartam mondani, de..." Valaki árulja el nekem, ilyenkor ezek az emberek utálnak és a háttérben azon drukkolnak mekkorát fogok szívni, vagy félreértelmezett kíméletből hallgatják el a véleményüket?

Válasz: Az emberek lehet, hogy azt hiszik: egy jól működő kapcsolatba szólnának bele. Igaz, sokszor egy kapcsolat valódi mibenlétét akkor sem hiszik el, ha fehéren-feketén látszik, vagy hallják.

Ennek alapja a szociális beidegződések között kereshető elsősorban. Ahol az olyan dogmák is születnek:
  • Ők különböző neműek, biztos van köztük más is.
  • Biztosan már régen ismerik egymást, volt idejük a kiismerésre.
  • Még sorolhatnám, de biztosan te is ismered a folytatást...
A valóság tényleg sokszor eltér ezektől a sztereotípiáktól. Ott a szereplők általában szeretnék tudni, hányadán állnak a másikkal / többiekkel. Nemegyszer befolyásolja ítéletüket, milyen körülmények között ismerkedtek meg, ki mutatta be őket egymásnak, milyen kapcsolatban vannak egyébként.

Lehet, hogy szerencséd van és csak együttműködési problémáitok voltak. Gondolj bele, milyen szörnyű annak, ahol sumákolás, ellened dolgozás is képbe jön, ami alapján esetleg rád is rossz fényt vet, akivel együttműködsz.

Az sem baj, ha ezt jól megjegyzed. Te ugye szólni fogsz másoknak időben?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, így nem jelennek meg azonnal.

 
Fel