Éva kérdése: Cégem bébiszittereket, idősgondozókat, házvezetőket, szállodai szobaasszonyokat képez és közvetít.
Új szolgáltatásunk, hogy idősgondozó képzést biztosítunk olyan családtagok számára, akik képesek lehetnek ellátni idős hozzátartozójukat, de nem tudják, hogyan kéne. A tapasztalatok azt mutatják, több családban lehetne erre igény, csak a hozzátartozók nehezen jönnek ki idős hozzátartozójukkal, így inkább külső segítséget vesznek igénybe.
Már sokat gondolkodtam rajta, mi lehet az oka a megromlott és egyre romló kapcsolatoknak? Elkerülhető ez valahogyan?
Válasz: Mi okozza a kapcsolati nehézséget idős emberekkel, mi a megoldás, hogyan előzhető meg?
Mindannyian tudjuk, különbözik a természetünk. Van aki kellemes társaság, van aki kevésbé. De előbb-utóbb előfordul, hogy az eredetileg jó természetű anyóssal is gondok adódnak. Pedig ezt ő maga se akarja. A kérdés az, akkor meg miért?
Azt, hogy egy embernek milyen természete van jelentősen befolyásolja rögzült érzelmi szintje. Már több, mint 10 évvel ezelőtt kísérletekkel bizonyították, hogy az érzelmek különböző vegyületeket képeznek a szervezetben. A jó érzések jó hatású, fiatalítókat, az idegesség, a negatív stressz, a harag, a gyűlölködés viszont különböző mértékben mérgezőket. Nem véletlen egyeseknél a korai öregedés, csúnyulás. Ezzel bizonyítottá vált, hogy az az érzelmeink milyen hatással vannak az életerőre. Az meg egészen biztos, hogy mindannyian átélünk különböző mértékben kellemetlen helyzeteket is.
Azt, hogy valaki milyen hatással van környezetére jelentősen befolyásolja az életereje, mely együtt jár az érzelmi szintek változásával. Ennek a változásnak olyan okai vannak, amely sokak szerint az élet velejárója.
Mindannyian ismerünk olyat, aki egy idő után megpróbál uralkodni családján, környezetén. Aztán nagyon dühös lesz, morog folyton, ha nem sikerül. Egy idő után elkezd pletykálkodni, másokkal kitolni, pedig régen sose tett ilyet. Aztán elkezd félni: mi lesz vele, mi lesz a családdal? Majd elkezd bánkódni. Siratja fiatalságát, elvesztett szeretteit, egyre betegebb. Sajnálatot, együttérzést, támogatást vár.
Kevesen vannak, akik maguk felismerik, mi ennek az oka: Úgy érzik, feleslegesek, rájuk már nincs szükség. Céltalanná válnak úgy, hogy nem önként mondtak le céljaikról és nem találtak újat maguknak. A folyamat elindítója legtöbbször a nyugdíjba vonulás.
Ez az a pillanat, amikor bebizonyíthatod, hogy szereted az anyósodat, vagy ha nem volt igazán jó természetű, szeretnéd szeretni. Ha engem kérdezel, ilyenkor érdemes elvinned őt egy közös kirándulásra, nyaralásra. Beszélgess vele. Hallgasd meg, mik azok a dolgok, amivel szívesen foglalkozott volna, de sose volt rá módja, ideje. Hallgasd meg, mik azok, amiket sajnál, hogy nem tudott elérni, megvalósítani.
Ne felejtsd el azt sem, bizony előfordulhat, hogy céljai között nem szerepel háztartásod rendben tartása, gyermekeid rendszeres pátyolgatása. Ő ugyanúgy a saját életét szeretné élni, mint te a magadét.
Azzal viszont rengeteget tehetsz érte - egyben magadért - és jó kapcsolatotokért, ha segítesz neki kiválogatni, meg nem valósult álmai közül melyik az, aminek már semmi értelme és melyik az, amit végre elérhet. Mert ugye semmi értelme nincs egy nyugdíjas számára egy háromkerekű biciklinek, de jól jöhet egy városi roller, amivel egyre többen közlekednek - hogy csak az egyszerűbbeket említsem.
Már rég megtörtént az a bizonyos életforduló szakasz és fogalmad nem volt róla, mit tehetnél? Jó hírem van számodra! Ez a beszélgetés soha nem késő. Kisebb - nagyobb célokat mindig tud találni magának az ember. Mert a célt ő fogja megtalálni. Te abban segítesz, hogy meghallgatod, kérdezel ha elakad.
Miért mondom, hogy ezzel magadért is tehetsz? Így idejekorán megtanulod, hogyan engedd el a feleslegessé vált célokat és találd meg azokat, amik csak rád vártak eddig is. Mert az álmok és a célok viszik előre a világot is, az embert is, bármilyen aprók legyenek. A természetük meg olyan: csak a tieid lehetnek. Te döntesz, melyiküket engeded el és melyiküket valósítod meg.
Mivel járhat ennek elmulasztása? Bizony azzal, hogy bánatos lesz / marad. Áldozatnak érzi magát. Te meg együttérzel, hiszen úgy tanultad: ezt kell tenned. Így egész biztosan rögzíted benne az érzést, amely végül a sírba kergeti. Addigra minden esélyed megvan arra, felesleges energiapazarlásod miatt megkeseredett emberré válj, akibe csak hálni jár az életerő...
Új szolgáltatásunk, hogy idősgondozó képzést biztosítunk olyan családtagok számára, akik képesek lehetnek ellátni idős hozzátartozójukat, de nem tudják, hogyan kéne. A tapasztalatok azt mutatják, több családban lehetne erre igény, csak a hozzátartozók nehezen jönnek ki idős hozzátartozójukkal, így inkább külső segítséget vesznek igénybe.
Már sokat gondolkodtam rajta, mi lehet az oka a megromlott és egyre romló kapcsolatoknak? Elkerülhető ez valahogyan?
Válasz: Mi okozza a kapcsolati nehézséget idős emberekkel, mi a megoldás, hogyan előzhető meg?
Azt, hogy egy embernek milyen természete van jelentősen befolyásolja rögzült érzelmi szintje. Már több, mint 10 évvel ezelőtt kísérletekkel bizonyították, hogy az érzelmek különböző vegyületeket képeznek a szervezetben. A jó érzések jó hatású, fiatalítókat, az idegesség, a negatív stressz, a harag, a gyűlölködés viszont különböző mértékben mérgezőket. Nem véletlen egyeseknél a korai öregedés, csúnyulás. Ezzel bizonyítottá vált, hogy az az érzelmeink milyen hatással vannak az életerőre. Az meg egészen biztos, hogy mindannyian átélünk különböző mértékben kellemetlen helyzeteket is.
Azt, hogy valaki milyen hatással van környezetére jelentősen befolyásolja az életereje, mely együtt jár az érzelmi szintek változásával. Ennek a változásnak olyan okai vannak, amely sokak szerint az élet velejárója.
Mindannyian ismerünk olyat, aki egy idő után megpróbál uralkodni családján, környezetén. Aztán nagyon dühös lesz, morog folyton, ha nem sikerül. Egy idő után elkezd pletykálkodni, másokkal kitolni, pedig régen sose tett ilyet. Aztán elkezd félni: mi lesz vele, mi lesz a családdal? Majd elkezd bánkódni. Siratja fiatalságát, elvesztett szeretteit, egyre betegebb. Sajnálatot, együttérzést, támogatást vár.
Kevesen vannak, akik maguk felismerik, mi ennek az oka: Úgy érzik, feleslegesek, rájuk már nincs szükség. Céltalanná válnak úgy, hogy nem önként mondtak le céljaikról és nem találtak újat maguknak. A folyamat elindítója legtöbbször a nyugdíjba vonulás.
Ne felejtsd el azt sem, bizony előfordulhat, hogy céljai között nem szerepel háztartásod rendben tartása, gyermekeid rendszeres pátyolgatása. Ő ugyanúgy a saját életét szeretné élni, mint te a magadét.
Azzal viszont rengeteget tehetsz érte - egyben magadért - és jó kapcsolatotokért, ha segítesz neki kiválogatni, meg nem valósult álmai közül melyik az, aminek már semmi értelme és melyik az, amit végre elérhet. Mert ugye semmi értelme nincs egy nyugdíjas számára egy háromkerekű biciklinek, de jól jöhet egy városi roller, amivel egyre többen közlekednek - hogy csak az egyszerűbbeket említsem.
Már rég megtörtént az a bizonyos életforduló szakasz és fogalmad nem volt róla, mit tehetnél? Jó hírem van számodra! Ez a beszélgetés soha nem késő. Kisebb - nagyobb célokat mindig tud találni magának az ember. Mert a célt ő fogja megtalálni. Te abban segítesz, hogy meghallgatod, kérdezel ha elakad.
Miért mondom, hogy ezzel magadért is tehetsz? Így idejekorán megtanulod, hogyan engedd el a feleslegessé vált célokat és találd meg azokat, amik csak rád vártak eddig is. Mert az álmok és a célok viszik előre a világot is, az embert is, bármilyen aprók legyenek. A természetük meg olyan: csak a tieid lehetnek. Te döntesz, melyiküket engeded el és melyiküket valósítod meg.
Mivel járhat ennek elmulasztása? Bizony azzal, hogy bánatos lesz / marad. Áldozatnak érzi magát. Te meg együttérzel, hiszen úgy tanultad: ezt kell tenned. Így egész biztosan rögzíted benne az érzést, amely végül a sírba kergeti. Addigra minden esélyed megvan arra, felesleges energiapazarlásod miatt megkeseredett emberré válj, akibe csak hálni jár az életerő...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés