Kiközösítés

Épp ma többszörösen került elém a téma. Részint egy igen kedves, kiváló képességű, szorgalmas barátom említette: jelenlegi munkahelyén kiközösítik. Olyannyira, hogy még azokra a rendezvényekre se hívják meg, amikor cége az ő munkája révén kap kitüntetést, nyer versenyt.

Más helyről érkezett egy cikk, ami azt taglalta, mennyivel nagyobb károkat okoz a munkahelyi kiközösítés, mint bármilyen más bánásmód az adott kollégával szemben.

Elgondolkodtam, miért is kell bárkinek szenvednie ilyen bánásmód miatt, amikor ezt nem is olyan nehéz elkerülni. Csak két dolog szükséges hozzá:

1. a szeretet helyes gyakorlása,
2. a boldogság megtanulása.

Az előbbit pont jól mutatja a kép. Ha nem vársz semmit azoktól, akik kiközösítettek, csak szimplán kedves és udvarias vagy hozzájuk, totálisan érthetetlen leszel számukra. A szándék nélküliséggel kevés ember tud mit kezdeni.

A szándék nélküliséget jól tanulhatod kutyákkal. Ha szembe jön veled egy kutya bárhol, köszönj neki, mosolyogj rá. Ne akard megsimogatni. Ne akarj tőle semmit. Mosolyogj rá a gazdájára, köszönj neki is. Mondj neki valamit a kutyájáról. Hogy szép, vagy okosnak látszik, ilyesmit. Figyeld a reakciókat. Érdemes.

Ha emellé megtanulod, hogyan lehetsz boldog, már nem lesz semmi módon hatalmuk feletted. Igen érdekes jelenség, mikor azok, akik megpróbálnak lenézni azt látják, te felhőtlenül boldog vagy. Mintha ők nem is léteznének... Igen érdekes hatás.

A boldogság útját egy új iskola alapítójától is el lehet lesni. Nézd meg mit mond erről ő maga (ha a YouTuben nézed, van magyar felirata):


Mikor majd saját gyereked jövőjén gondolkodsz érdemes lesz foglalkozni a kérdéssel: lelkileg ezt az utat szánod neki, vagy egy másikat?