A gyógyulás útja?

A lelki gyógyulást kereső embertől azt kérdezte a Mester:

- Valóban meg akarsz gyógyulni?

- Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?

- Persze. A legtöbb ember ezt teszi.

- Ugyan miért?

- Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Át kell menni érte a fájdalmakon! Enyhülésért jönnek. Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással!

Érdekes, hogy a gyógyulás útjaként mindig a nehezebb út működik jól. Álmodozunk csodabogyókról, ami meggyógyít, megfiatalít egy csapásra. Álmodunk arról, valaki megmondja, mitől gyógyul a lelkünk...

Folyamatosan látom, mikor megindul a - szerintem - Don Quijote emberek sora, akik az életük megváltását remélik hiú ábrándokat rejtő megoldásoktól. A megoldást ők az anyagiak síkján remélik megtalálni. Ehhez persze irdatlan mennyiségű szellemi táplálékot is tömnek magukba. A baj csak abban van, hogy az ezekben rejlő tudást nem beépítik az életükbe, hanem csak lelkesen idéznek belőle.

Nézzük először az idézgetés következményét. Az idézgetés az én fogalmaim szerint ebben az esetben gyűjtő fogalmak emlegetését is jelenti. Illusztrációul a legegyszerűbb, mindennap elhangzó: a pozitív gondolkodás. Előszeretettel kombinálják a vonzás törvényével. Kapcsolódó szlogen: „Csak pozitív dologra gondolj, különben bevonzod a negatívumokat!”

Hát szerintem kb. frászt. A negatív dolgok léteznek, függetlenül attól, gondolsz-e rájuk, vagy se. Pozitívan akkor gondolkodsz, ha nem berosálsz a szituációtól, hanem megoldod. A magatehetetlenséggel, figyelmed görcsös elterelésével akkor is bevonzod amit nem kéne, ha közben folyamatosan szépre gondolsz.

Nézzük másodjára az anyagi helyzet megoldását. Senkinek nem egyszerű. Viszont rengetegen vannak, akik elhiszik, a gazdagság valamelyik sokat ígérő helyről összejön. Lehetőleg minimális, vagy semennyi anyagi ráfordítással, a lehető legkevesebb munkával. Ők azok, akik villámgyorsan építik a bizalmat bármi iránt, amibe kezdenek. Mert nincs is nagyobb bizalomnövelő, mint:

1. nap: ... még mindig, mert minden rajta van, amire egy embernek szüksége van!
2. nap: Szia! Most indult egy üzlet, ami komoly pénzt hozhat. Regisztrálj, érdemes lesz!
3. nap: Végre egy alacsony költséggel indítható üzlet amivel kereshetsz nagyon sokat!
4. nap: Májusi hálózat aranyat ér! Gyere ismerd meg ezt a Fantasztikus üzletet!
5. nap: Az elő-regisztráció során már felépítheted az induló csapatod, így már az első hónapban könnyedén megkeresheted az indulásához szükséges .... Eurót, az extrém magas visszatérítéseknek köszönhetően!
6. nap: Legyél részese Te is a ma induló üzletnek !! Fizetni ráérsz 21 nap múlva is.
7. nap: SZIA !!!! ITT VAN A KÖVETKEZŐ LEHETŐSÉG! 25 nap mulva indul. 

Ugye sejtetted, ez mind más. Persze ugyanaz az ember, vagy ugyanaz a néhány ember reklámozza neked ezeket. Mi jön le ebből? Hogy egyik sem sikeres. Egyik sem hozza azt, amit ígér. Mert ha hozná, miért kezdenél holnap másba?

Az 5. napi ajánlat a csúcsok csúcsa: Már az elő regisztráció során megkeresheted... Miből? Hiszen még csak elő regisztráció. Még nem vehettél semmit, mert el se indult. Miből térít vissza? Hogy is van ez? Francos matematikai beállítottságomnak köszönhetően én úgy érzem: etetés. Mert a semmiből nem lehet valamit adni.

Igen. Akik ilyet kínálnak azt hiszik, most gyorsan egy életre meggazdagodnak, ezért eszükben sincs valóban gyógyulni. Mert fájdalmas érzés, hogy stabil pénz bizony csak munkából, áruból és pénzből lehet. Az meg nem máról holnapra van. Ahhoz tanulni, dolgozni kell.

Még fájdalmasabb már csak az lesz, mikor kiderül az etetéssel szerzett pénzről: ami messziről soknak látszott, elérve borzasztó kevés. Nem fokozható, nem ismételhető, mert akik csak ígéreteket kaptak, holnap már nem követnek.