Jól kifőzték...

Kérdés:

Egyre jobban zavarba hoz az értékítéletek kettőssége napjainkban. Egyik irányból nyomásnak érzem az erőteljes uniformizálást, míg a másik oldalról a személyre szabást túl sok feladattal járónak.

Például ha az egyszerű étkezésről van szó, milyen módon lehet megoldani a személyre szabást egy családban? Egyáltalán elképzelhető, hogy mindenkinek mást kell ennie?

Válaszol Orosz Tünde:

Táplálkozásunk, sokkal több ismeretet igényelne, mint amennyit saját szervezetünk igényeiről tudunk. Valamikor, amikor még mindenfelé élt a ma már mesebelinek gondolt Biri néne, egyszerűbb volt a helyzet. Egyszerűbb, mert mindenhol éltek olyan tapasztalt idős emberek, asszonyok, akik meg tudták mondani mi a jó étel, ha valami fáj, valaki lázas, más baja van.

Az ételekhez való alapanyagok termeléséhez nem használtak vegyszereket, a tyúkok kapirgáltak és még a disznó is kint röfögött a legelőn. A tej tehénből lett, vagy kecskéből, birkából.

Az utóbbi évtizedekben - amennyire az idős emberek elmondásából következtetek nagyjából a II. világháború után - nagyot fordultak a dolgok ezen a területen. Biri néne jelképesen megégettetett mint középkori boszorkány és az emberek elképesztő mennyiségű egészségtelen, hibás arányú, sőt ételnek látszó műanyag tárgyat fogyasztanak el. A gyártók gondoskodnak arról, hogy az összetevők között függőséget okozók is legyenek. Rengeteg valóban egészséges alapanyag és termelési mód az, amit szándékosan irtottak ki a köztudatból.

Természetesen mindezt a gazdagság illúziójának körítésével. Mert ami ingyen megterem az árokparton, az nem is ér semmit - mondják ők ugye.

Ha a most betegségekkel küszködő embereknek lett volna elegendő ismerete, és saját maga, illetve egészsége iránt érzett felelősségérzete, akkor nagy valószínűséggel nem lennének olyan állapotban amilyenben éppen vannak. Bár azért rekordereket ismerek: „Meg is őrülnék, ha másképp kéne főznöm / ennem!”

Egészen megdöbbentem, hiszen ezt a mondatot egy olyan nő mondta, aki feleség is, anya is egyszemélyben. Igaz, óriási feladat hárul ránk nőkre, anyákra, hiszen elmondhatom kezünkben a család egészsége a táplálásuk folytán. Mi szerezzük be a főznivalókat, és legnagyobb részt mi döntünk arról, mit is egyen a család nap mint nap. Gyerekeink ízlésvilágát is mi formáltuk olyanra amilyen, legyünk magunkhoz őszinték.

Mondom ezt azért is, mert én is felneveltem két fiúgyermeket, akik valami érdekes véletlen folytán éppen mindketten egy vendéglátó szakközép iskolában kötöttek ki. Sokáig azt gondoltam, annyi ismerettel mindenki rendelkezik a konyha tájékán, mint én, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van.

Mivel majdhogynem előbb tanultam meg főzni, mint olvasni, számomra természetes volt mindig a sütés-főzés. A későbbiekben arra is rájöttem, sokszor az egészségesebb étel elkészítése olcsóbb, könnyebb, mint azé, amitől megbetegszünk.

De térjünk vissza a kezdetekhez: Abban az időben még töredéke volt a boltokban a maihoz viszonyítva az élelmiszernek nevezett dolog. Így aztán sokkal kisebb volt az esélyünk tévútra kerülni.

Ma elmondható, minél nagyobb az árubőség, annál nehezebben ismerjük ki magunkat, és annál alultápláltabbak vagyunk. Mert nem ismerjük a saját szükségleteinket, étkezési igényeinket. Még az alapismeretekkel is hadilábon áll az emberek többsége, nemhogy az egyedi igényekkel. Ráadásnak sorra bombázzák tévismeretekkel, mindenféle termékekkel, amelyek egy része totálisan felesleges egy egészséges ember számára.

Ez vezetett arra, hogy táplálkozási tanácsadáshoz szükséges ismereteket tanuljak. És ahogy soha véget nem érő feladat ez a főzőcskézés, örökös tanulás számomra is, amit nagyon szívesen teszek, különösképpen ha mások megelégedését is szolgálhatom vele. Tanácsadásom során mindig figyelek arra, a tanácsot kapó számára egyszerű és kreatív megoldásokat javasoljak, mert a szórakoztató főzés, jóízű, egészséges, színes eredménnyel mindig jót tesz testnek, léleknek, kapcsolatoknak egyaránt.

Számtalan ötlet és lehetőség van arra, hogy egy családon belül is a családtagok más és más igényüket rendre kielégítsék. Ha tudjuk hogyan elkészítve és mikor, mit és miért kell ennünk, már egyszerűvé, jobbá válik az élet.

Vannak alaptápanyagok, amikre mindegyikünknek nap mint nap szüksége van, erre építjük fel a helyes étrendet, jó ízléssel megtervezve, majd ha már tudjuk az eltérő igényeket, szintén a jó ízlésünket és ötleteinket bevetve egészítjük ki az alapokat azokkal a dolgokkal, ételekkel, kiegészítőkkel, amikre az adott egyénnek szüksége van.

Így oldható meg az olyan helyen is ahol közétkeztetés folyik, és különböző korcsoportokat étkeztetnek, de nincs lehetőség arra, hogy minden korcsoportnak más étlap szerinti összeállítást szolgáljanak ki. Azonos alapanyagrendszernek nevezi ezt a szakma. Kórházakban is ezt alkalmazzák, amikor az eltérő táplálkozási igényeket ugyanabból az alapanyagból, de más technológiával, más fűszerezéssel, vagy más kiegészítőkkel alkalmazzák.

Például: Ha rakott krumplit főzünk a családnak, akkor a krumpliból lehet burgonyapüré egy diétázónak, (mondjuk ha nyelési problémái vagy emésztési problémái vannak) vagy bölcsődés korú gyermeknek, kis plusz munkával ugyan, de jól szervezve könnyedén megoldható. És ha darált hússal készült a rakott krumpli kolbász helyett, akkor abból lehet a vacsoránk is, vagy a másnapi ebéd fasírt, mivel kéznél a darált hús.

A vegetáriánus családtag is fasírtot fog enni, csak nem húsból, hanem zöldségekből, vagy gombából elkészítve. Itt jegyzem meg hogy fasírt tepsiben, sütőben is sülhet !!!!

Ha megfőztük a tojást keményre, akkor néhány darabbal többet odatéve máris kész (szintén pár perc plusz munkával) a másnapi reggeli, ami éppen egy tojáskrém lehet. Meg kell tanulni elsősorban az alapanyagok „kihasználhatóságát” és a technológiák helyes alkalmazását.

Ha a család valamelyik tagja nem eszi pl. a húst, hogy még maradjunk ennél a menünél, akkor neki csinálunk rakott krumplit hús helyett gombával, vagy babbal (akár egy tepsiben is sülhet ha az illetőnek nincs ez ellen különösebb kifogása) s máris megoldottuk az újabb eltérő táplálkozási igény kielégítését pár percnyi plusz időtöltéssel, de itt ismét eljátszhatjuk a dolgot, és a gombát ha lepirítottuk a holnapi levesünkbe máris beletehető, vagy a másnapi ebédünk ragujához felhasználható, vagy akár gombafasírt is készülhet belőle.

Hasznos lehet bővebb ismereteket szerezni a fűszerekről, azok hatásairól, és nem ártana leszokni arról, hogy a fűszereinket „agyonfőzzük” az étellel együtt. Inkább asztalhoz ülve fűszerezze mindenki magának igényeinek megfelelően lehetőleg friss, saját termelésű zöldséggel, zöldfűszerrel az ételeit. Főzés közben is el lehet osztani az ételt, és a felpuhulás művelete utána más és más technológiával ízfokozással befejezni azt.

A szokásos rántással készült főzelékünket ha valami miatt egyik családtagunk kerüli a lisztet, akkor ugyanabból a zöldségből készítve, egyik részét a rántással, habarással, másik részét az aktuális igény szerint fejezzük be, például a saját anyagát pépesítve sűrítjük be, illetőleg tehetjük ezt pl. főtt, turmixolt burgonyával is. Fogyúkúrázók esetében is ugyanezt a módszert alkalmazhatjuk.

Mindenképp érdemes azt a technológiát is bevezetni, amikor nyers és főtt alapanyagok kombinációjából készül az étel. Ráadásul érdemes mindent megkóstolnia a ház asszonyának nyersen, mert egészen meglepő lehet az ételek valódi íze. Sokszor olyan hozzávalók édesek, zamatosak, aminek az ízét soha nem kóstoltuk.

Amit mindenképp kerülendőnek javaslok bármilyen étrend esetében, az a zacskóban kapható sós, ízfokozós ételízesítők, „fűszerkeverékek” sora. Télen kiválóak lehetnek a tartósítószer nélküli szárított fűszerkeverékek, de érdemes ellátogatni néha termelői piacokra is, ahol már megjelentek a cserépbe ültetett zöldfűszerek, így egész évben élhetünk a természet friss erejével.

Kérdésed van a válasszal kapcsolatban? Küldj Tündének megjegyzést a cikkhez!