NYUGODTAN ELOLVASHATOD NEM LESZ ELRETTENTŐ ÍGÉREM :D
Magamról annyit szeretnék hogy már rég szerettem volna megosztani a „kórházi élményeim” amelyet a csipőprotézis műtétem során szereztem. De valahogy halogattam és a Judit bejegyzésére a facebook-on válaszolva valahogy olyanra sikeredett majdnem mint egy beszámoló, ezt most ide is bevágom., és kiegészítem.
El kell mondjam azt is hogy amikor a döntést meghoztam hogy nekimegyek a műtétnek (4 éve halogattam, kipróbálva más alternatív módszereket sikertelenül - ami lehet az én hibám...talán a saját magam elől is jól elrejtett szkepticizmusom) szóval a döntést meghozva volt olyan érzésem ami egyre erősödött bennem az az hogy ezt nem véletlenül kapom..... én hiszek abban hogy minden „megpróbáltatásért” hálásnak kell lennünk mert AZ ajándék, valamire tanít vagy csiszol rajtunk hogy jobb emberekké váljunk... (minden ember csiszolatlan gyémánt - egész életemben ez volt a mottóm) nagyon menekülni akartam a műtét elől... de minden arra vezetett.... akkor megadtam magam ....ha ez a gyógyulásom útja ám legyen.... Balog Béla Írta nekem : bárhogy döntesz az jó lesz...... bízzál jobban az isteni tervben, és azon ne aggódjak meridiánokat nem vághatják el mert az nem a fizikai testhez tartoznak. Semmi konkrét kapaszkodóm nem maradt..... megadtam magam - bízva abban hogy világomban minden rendben van........ és éreztem hogy ennek oka van.... ebből én „kapok valami nagyobb dolgot”.........szenvedésemért..................és így lett......
Közeledett a műtéti időpont.....befekvés....na most hogy is???elhatároztam magamban én döntöttem ....senki más mit parázok? nem fogok!!! no para és kész! de mitől is félnék? minden rendben lesz, minden úgy történik ahogy kell......nincs más mód csak a megadás................MEGADÁS......................és akkor olyan végtelen béke és nyugalom szált a lelkembe........ÖRÖM fogott el hogy sikerült ezt az egyensúlyt megtalálni a lelkemben....de azt én sem hittem volna hogy az utolsó percig megmarad ez az érzés.....gondoltam valamiféle kis gyomor „rezgés” ....de semmi....a beígért fél 10 helyett fél 12 kor vittek be a műtőbe de utolsó percig velem maradt ez a béke ....egyensúly...érzése, SŐŐT a műtőben kértem a koktélomat a szimpatikus altatós dokinőtől (én az altató kotyvalékra céloztam) ők viccnek vették és pálma levelet is beígértek nekem :D .....én kaptam az alkalmam és belementem még mielőtt a műtős dokim bejött volna ... „chip and dale” fiukat kértem ha már játék.... :D még amire emlékszem volt 1 kérésem :D így szóltam : ha már itt vagyunk és úgyis rajtam dolgoznak lehet még 1 kérésem?
....szőke hosszú haj ...-varrjanak már nekem közben....meg formás nagyobb melleket is kérek ...:D ......megígérték ha idejükből kitelik meg tesznek mindent....még arra emlékszem hogy megdicsértek hogy milyen jó ha a beteg ilyen jókedvűen áll a dolgokhoz..............és itt beájultam........ később arra eszméltem hogy ébren vagyok......akkor esett le hogy engem nem is altattak csak gerinc érzéstelenítés volt......... fura hangokat halottam ...(fúrás.. kopácsolászerűeket) de akkor nem érdekelt és szerncsémre 1 kis rezidens beszéltetett.... el vonta a figyelmem ....hála Istennek , így legalább nem társítottam képeket a hangokhoz......szerencsés voltam ebben is :-)
Innen következett a keményebb időszak.......az ébredés......... az elsö 1-2 nap ..... az affírmációm (saját személyreszabott megerősités mantra) sokat segített ekkor is de az eszencia szeminárium óta minden áldott nap elmondom 100x az affírmációm .
13 nap után haza jöhettem ...és még nincs vége ......előbukkant mégegy egészséggel kapcsolatos dolog az már a lenti facebook beírásomból majd kiderül:
„szeresd magad! – az már a gyógyulás útja”.... - írta Judit.......„ Köszi Judit ez a gondolat eszembe sem jutott ...ez nagyon szép gondolat: „szeresd magad!-az már a gyógyulásútja”....hálás vagyok érte....épp a gyógyulással „HADAKOZOM” március 30 volt a csípőprotézis műtétem, húsvétkor pedig bekerültem a nőgyógyra ahol kiderült hogy 5 cm-es mioma van a méhemben amit később ha a csípőműtét begyógyul" MEG KELL OLDANI újabb műtét (ami küretet vagy méh eltávolítást jelent... ISTENEM CSAK EZT NE!) tehát lefektettek rendesen hogy figyeljek már magamra oda....hát feküdtem.....ez idő alatt nagyon sokat tanultam ...Eckhart Tollét , Balogh Bélát hallgattam, Sri Baghavant, Brandon Bays belső utazás-t olvastam.. stb úgy éreztem ezért kellett nekem a betegség hálás vagyok érte, mert sokat kaptam mialatt „feküdtem” de még arra kell rájönnöm milyen régi fájdalom félelem az ami tárolódott bennem amit el kell engednem ez még a „HADAKOZÁSOM” része az is lehet hogy már előástam csak még nem látom a fától az erdőt...és a te gondolatod is egy fontos gyöngyszem ebben a láncban,
Köszönöm Judit!!!
Egy utolsó élmény kép:
Ott fekszem a nőgyógy osztályon húsvét vasárnapján .....1 szál beteg sem volt....teljesen egyedül az 5 ágyas kórteremben.....halvány sárga a fal..... Istenem ........mi előtt állok?.....kedden küret?.....méheltávolítás?.......ezt ígérték be nekem ma reggel a vizsgálatkor.......elpityeredtem........egyszer csak feleszméltem az önsajnálatból és félretéve azt, szembe akartam ezzel is nézni............add át magad a fájdalomnak.........gondoltam........pici félelem , csalódottság, elhagyatottság kavargott bennem..... mély szomorúság.......elárvultan hevertem ott........és egyszercsak ennek is vége lett.........mély csönd a lelkemben.......olyan nyugodtnak és tisztának éreztem magam.......hihetetlen ez a lelki egyensúlynak az újbóli megtapasztalása.....hálát adtam érte.....imádkoztam ......és NE NEVESSETEK de ott akkor a kórházi ágyon úgy éreztem BOLDOG VAGYOK........................és a fal....gyönyörű árnyalata ez a sárgának, most sokkal szebb volt.....................derű, nyugalom, végtelenség érzése......
Kedden szerencsére az altatós doki nem engedte traumatológus véleményezése nélkül a beavatkozást , a traumatológus egyértelműen NEM JAVASOLTA .....így egyelőre megúsztam....időt kaptam 2 hónap múlva kell jelentkeznem......és most azon vagyok hogy megtaláljam magamban és elengedjem azt ami ezt okozta.......én most már hiszem azt hogy a betegségek a testünkben fájdalmas emlékek
információja eltárolva, mélyen elásva - ezek okozzák a betegségeinket ha ezeket megtaláljuk, elengedjük, megbocsájtunk magunknak és annak aki érintett ebben....akkor beindul a szervezet öngyógyító folyamata........mint ahogy a seb magától forr be....mint ahogy a gipszelt törött lábat sem a gipsz forrasztja össze.......remélem sikerülni fog és akkor helyre áll minden...........EBBEN REMÉNYKEDEM :-))))) mert minden úgy van jól, ahogy van......
Ez volt a beszámolóm, remélem nem untattam el senkit, de volt aki külön felhívta a figyelmem hogy osszam meg mert szerinte példaértékű ez a fajta hozzáállás és hátha más valaki is kerül hasonló döntések előtt és hátha erőt merít az én példámból, szeretettel megosztom Veled, aki olvasod...
Hálás vagyok hogy megoszthattam , hálás vagyok ha ezzel erőt adhatok valakinek, hálás vagyok mert elolvastad.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, így nem jelennek meg azonnal.